Kevés olyan életszakasz van, amely annyira keveri a bizonytalanságot az izgalommal, mint az álláskeresés időszaka. Vannak, akik kényszerből vágnak bele, mások tudatosan döntenek a váltás mellett. Egy biztos: minden új lehetőség egy lépéssel közelebb vihet önmagunkhoz. Mert az álláskeresés nem csupán arról szól, hogy pozíciókat böngészünk és önéletrajzokat küldözgetünk, hanem egy mélyebb önismereti utazás is, amely során újraértékeljük, mit szeretnénk és hol látjuk a helyünket a világban.
Sokan úgy érzik, hogy ez a folyamat egyfajta kényszerpálya, pedig a legnagyobb változások sokszor pontosan ebből a helyzetből születnek. Az álláskeresés nem a hiányról szól, hanem a lehetőségek felismeréséről. Arról, hogy meglássuk, milyen készségekkel, tapasztalatokkal és értékekkel rendelkezünk, és ezek hogyan illeszkednek a munkaerőpiac aktuális igényeihez. Nem ritka, hogy az ember éppen ebben az időszakban jön rá, milyen területen tudna igazán kiteljesedni, vagy milyen irányba érdemes továbblépnie.
Ebben a folyamatban a kitartás legalább annyira fontos, mint a stratégia. Egyetlen válasz nélkül maradt e-mail sem jelent végítéletet, és egy elutasítás sem feltétlenül visszautasítás, sokkal inkább egy újabb lépés a jó irányba. Az álláskeresés akkor működik igazán, ha nem csupán reagálunk a lehetőségekre, hanem mi magunk is aktívan építjük a jövőnket
