A diófa régóta ismert gyógynövényként van jelen a népi orvoslásban, és különösen a levelének felhasználása kínál sokrétű lehetőségeket. A Juglans regia nemcsak ízletes terméséről híres, hanem gyógyhatású leveléről is, amelyet számos egészségügyi panasz enyhítésére alkalmaznak.
A diólevél gazdag hatóanyag-tartalma teszi különlegessé. Csersavat, galluszsavat, ellagsavat, valamint juglon nevű keserűanyagot és juglandin alkaloidot tartalmaz. Ezen túlmenően jelentős mennyiségű C-vitamint is magában hordoz, ami tovább növeli gyógyászati értékét. Az illóolaj jelenléte pedig antibakteriális tulajdonságokat kölcsönöz neki.
A levelek gyűjtése során fontos figyelembe venni a megfelelő időpontot. Ideális esetben akkor kell szedni őket, amikor a fán már megjelentek a zöld termések. Csak az ép, szép zöld levelek használhatók, amelyeket a levélgerincről gondosan le kell fejteni. Fontos, hogy az autóutaktól távol, tiszta környezetben gyűjtsünk.
A diólevél tea belsőleg történő alkalmazása széles körben elterjedt. Gyomor- és bélhurut esetén enyhíti a panaszokat, magas vérnyomás kezelésében is segíthet, továbbá étvágyjavító hatása is ismert. Vértisztító kúraként is bevált módszer, azonban fontos betartani a javasolt fogyasztási rendet. Évente kétszer, maximum hat hétig, naponta egy csészényi mennyiségben ajánlott alkalmazni.
Külsőleg való felhasználása talán még változatosabb. A diólevél forrázata kiválóan alkalmazható bőrkiütések, kelések és fagyások borogatására. Toroköblögetésre és szemgyulladások kezelésére is használják, sőt aranyeres panaszok enyhítésére ülőfürdőként is hatásos lehet.
A diókopács, vagyis a dió külső zöld burka szintén értékes gyógynövényi alapanyag. Hidrojuglonglikozidot, juglon-aglukont és csersavat tartalmaz. Belsőleg izzasztószerként működik, és hasonlóan a levélhez, gyomor- és bélpanaszok esetén is alkalmazzák.
A tinktúra készítése különleges módja a dió gyógyhatásainak megőrzésére. Június elején a friss levelekből és zsenge, zöld termésekből alkoholos kivonat állítható elő, amely külsőleg fertőzött csípések, kelések, pattanások és nedvedző ekcémák kezelésére használható. Szájüregi gyulladások esetén ecsetelésre vagy öblögetésre is alkalmas, torokgyulladásnál pedig gargarizáló oldatként funkcionál.
Természetesen a használat során figyelembe kell venni bizonyos ellenjavallatokat. Terhesség és szoptatás alatt a belsőleges fogyasztás kerülendő. Diófafélék allergiája esetén szintén tartózkodni kell a használattól. Gyermekek tizenhat éves korig nem fogyaszthatják a teát, a tinktúrát pedig kizárólag külsőleg alkalmazhatják.
A diólevél tehát sokkal több, mint egyszerű kerti növény maradványa. Gondos gyűjtéssel és megfelelő felhasználással hatékony természetes gyógymód lehet számos egészségügyi probléma esetén, amennyiben betartjuk a használatra vonatkozó ajánlásokat és óvintézkedéseket.
